Barion Pixel

Iskola és óvodaválasztás, no meg a COVID

Itt az április, az iskolai (és óvódai) beiratkozás ideje. Korábban is kihívást jelenthetett a kiszemelt intézmények meglátogatása, a pedagógusjelöltek megismerése, hogy az ember véleményt formálhasson, választhasson. Jön a teljes képzavar: túl sok a kérdőjelem, nem is tudom, mit is válasszak? Mivel teszem a legjobbat a gyerekemnek?

A minap egy szülővel erről beszélgettem. Elmondta a félelmeit és hogy vacillál a waldorf és az állami iskola között. Mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya természetesen, de közben nagy az egyenlőség – abban reménykedett, hogy én majd kibillentem a mérleget valamelyik irányba. Elmesélte, hogy a gyermeke lassan oldódik, félénk, nehezen nyit az újra, makacs és természetesen ő a legjobbat szeretné neki.

Nos, az intézménylátogatás a mai keretek között nem lehetséges. Az a pedagógus, aki ma ott van az online konferencián és lelkesen bemutatkozik, nem biztos, hogy szeptemberben is ott lesz még – ez már akkor is így volt, amikor még nem volt a járvány. Na de akkor mégis hogyan hozhatunk jó döntést!?A válaszom, hogy válts nézőpontot! Ne a gyermekedhez keresd a pedagógust! Ne tarts fenn számára mesterséges védőburkot, mert az élet nem így működik! Meddig akarod őt búra alatt tartani és köré feszegetni egy mesterkélt világot, ahol szoros kontrollal figyeled a körülményeket – természetesen az ő érdekében?! 

– De hát még olyan kicsi! – hangzik a válasz 

– Ki mondja? – kérdezem

Szavazz bizalmat Neki! Hiszen Te is a támogatástól nőttél fel a feladataidhoz! Mert valaki érdemesnek tartott egy feladatra és megkaptad a lehetőséget, hogy önállóan dolgozz vele. Miért vennéd el ezt a lehetőséget a számodra egyik legfontosabb embertől? Lásd benne a nagyságát, hogy felnőhessen hozzá!  

Tehát: ne a megfelelő intézményt és pedagógust keresd csupán! Keresd azt, ahol megfelelőek a körülmények és a gyermekednek teremtsd meg a lehetőséget, hogy képes legyen megállni a helyét a lehető legtöbb helyzetben, a legváltozatosabb körülmények között! Ez a rugalmasság lesz a kulcs számára egy boldog, kiegyensúlyozott, sikeres élethez!

Ehhez a kisgyereknek szüksége van arra, hogy tisztában legyen azzal, mi az ő felelőssége és mi nem az, hogy pontosan mik a félelmei és hogyan tudja kezelni őket, fókuszban maradjon, tudatosan irányítsa a gondolkodását és közösen megteremtsétek számára azokat a körülményeket, amikor nyugodtan tud befelé figyelni, gondolkodni, aludni, enni, kapcsolódni.

Bár utolsónak említettem, de az egyik legfontosabb dolog a kisgyerek számára a kapcsolódás, mert ebben a korban első sorban még a Szülői visszajelzésekből merít erőt, bátorságot, megerősítést, hogy jó úton van. Ezért elmondhatatlanul fontos, hogy ELENGEDD a kontrollt. Ne minősíts, ne bírálj, ne kérdőjelezd meg. Akkor segítsd, amikor kéri és Te is látod, hogy szükséges. 

A legtöbb gyerekekkel szembeni kontroll mögött egyetlen dolog áll: a szeretettel vezérelt féltés. Az a gondolat, hogy „én jobban tudom, neki mi lesz jó, ezért ebben és ebben én döntönk”

Nagy szeretettel kérlek: ENGEDD EL a gyermekedet és BÍZZ BENNE feltétel nélkül. 

Természetesen nem arról beszélek, hogy mindent engedj meg neki! Még véletlenül sem. Kell a támogatásod a napi rutin betartásához, mert nem ismeri még az órát. Kell a segítség az étkezésben, mert nem tud még magának főzni, bevásárolni. Kell, hogy támogasd, mikor hibázik és összeomlik, mert meg kell erősíteni abban, hogy az csak egy feladat, de nem őt minősíti!

Kellenek a keretek, mert az a biztonság, a kapaszkodó, a kiindulópont. Lázadni fog? Próbál majd kitörni a keretekből? Természetesen igen! Hiszen onnan tudja, hogy a kerítés, a fal még mindig ott van és stabilan ott is marad, hogy újra és újra megtapasztalja annak szilárdságát. Tapasztalatból tudom, a szilárd falakat kevésszer döngetik, ellenben ha azt látják, hogy az a fal mozdítható, a határok tologathatók, nem adják fel a próbálkozást.   

Nagy tisztelettel mondom neked: a legtöbb vita abból van, hogy te jobban akarod tudni. Nem hagyod hibázni, mert… miért is? Úgy érzed, a gyerek a te bizonyítványod, és ez alapján esetleg szó érheti a ház elejét? Hogy magyarázkodni kell majd mások és magad előtt, ha nem úgy teljesít? Vagy mert téged sem hagytak önállóan létezni, ez a minta? Talán az a gondolat fészkel a fejedben „ha lerontja = buta”, hogy „aki hibázik, az hibás”? Hogy csak a hibátlan az elfogadható, az értékes? 

Akkor azt kérdezem, ha egy 20 000 forintos bankjegyet összegyűrök és megtaposok, esetleg még löttyintek rá egy kis sarat is, veszít az értékéből? Mennyit fog érni a boltban, amikor ezzel a piszkos, gyűrött, talán még el is szakadt bankjeggyel fizetek? A világ szemében az a bankjegy a küllemétől, a hibáitól függetlenül változatlan értékkel bír.

A mi belső értékeink is pontosan ilyenek. Az felbecsülhetetlen értékű csoda mindenkivel megszületik és ott van benne. Ez NEM egy képesség, amit meg kell tanulni vagy el kell sajátítani. Ez van. Mindenkiben ott van, születése óta. Csak használni kell.

Az asztalos megtervezi a bútort és átgondolja, mire van szüksége a megvalósításhoz. Mesteri precízséggel kiválasztja a legjobb anyagot az asztalkához és azt a legcsodálatosabb módon hajlítja, faragja, fúrja, préseli, ragasztja… addig alakítja az elképzeléseihez, míg végül megfelel az elvárásainak. Csak azokat a darabokat használja fel végül a bútrohoz, ami tökéletesen olyan lett, amilyennek akarta. A maradék, nos az selejt. A kezdeti hibákból tanulva egyre tökéletesebb darabokat hoz létre, akár tízszer, százsor is képes elkészíteni ugyan azt egymás után, tökéletesen megmívelt, egységes darabokat. 

A kertész kiválasztja, megdolgozza a földet és már amikor elülteti a kiszemelt  magot, látja a csodálatos növényt, ami fejlődik majd belőle. Folyamatosan jelen van, cserélni a földet, tápanyagot adagol, árnyékot vagy napod biztosít és ahogy a növénye növekszik, egyre kevesebb támogatásra van szüksége. Néha a kertész levág egy-egy elburjánzott hajtást vagy elszáradt ágat, sérült részt, de hagyja a növényt önállóan fejlődni és annak megfelelően gondozza, hogy mit lát benne. Nem avatkozik be minden áron, de folyamatosan jelen van és figyelemmel kíséri a fejlődést. Nem zavarja, ha a növény nem pontosan olyan lesz, amilyennek képzelte, mert tudja mekkora potenciál van benne és annak megfelelően támogatja, hogy a magához képesti legjobbá válhasson.  

Te miként tekintesz a gyermekedre? Azt szeretnéd, hogy a tudásod, tapasztalatod és útmutatásod által azzá váljon, akinek látni szeretnéd vagy azt, hogy a támogatásod által azzá nőjön fel, aki ő maga – bárki és bármilyen is legyen. 

Az erősségeit, ahogyan a félelmeit is ettől a világtól kapta. Bármelyik pillanatban lehetőséged van úgy dönteni, hogy nem a félelmei és gyengeségei megerősítése által véded meg a világtól, hanem a támogatásod, szereteted, megtartó erőd által hozzásegíted, hogy megtalálja benne a helyét és élvezze az életet.

Arra bíztatlak, légy bátor az iskola vagy óvoda választás kapcsán és engedd el az intézménykeresésbe feszülést – Anyukám mindig azt mondta: családot, szomszédot, főnököt nem választhatunk… (nos ezzel nem feltétlenül értek egyet, de érzem a benne rejlő mondanivalót) – arra kérlek, most a koronavírus közepén is húzd ki a függönyöket, tárd szélesre az ablakot! Engedd be a napfényt, a friss levegőt! Dőlj hátra és vegyél 2-3 nagy levegőt és válaszolj, mi baj történhet, amíg itt vagy és a legnagyobb szeretettel és türelemmel segíted a gyermekedet a csodája megismerése felé?

Végül átadom az üzenetet, ami 16 éves koromban fogalmazódott meg bennem, amikor gyerekekkel kezdtem foglalkozni: A gyerekekhez nem kell más, csak türelem és szeretet, de ebből a kettőből végtelen! Türelem pedig az, amikor megengedjük a másiknak, hogy ne feleljen meg az elvárásainknak és egyszerűen csak elég jó legyen!

A Szerzőről

Megosztás:

Share on facebook
Facebook

Szólj hozzá!